Őszi gondűzés - benéztünk a Pitchfork Paris-ra beszámoló - Pitchfork Paris 2017

Más világ. Ez volt az első kifejezés ami felbuggyant bennem , mikor a szállásom felé zakatoltam a metrón a Pitchfork Music Festival párizsi etapjának első napjáról. De aki most kezét dörzsölve várja, hogy innentől egy 'bezzeg itt' típusú , hazai fesztivál ekézést kap, az valószínűleg csalódni fog, mert tényleg egy teljesen más - nem is jobb, nem is rosszabb - fesztiválérzést tálalt a kultikus rendezvény.

Őszi fesztivál, francia módra

Nem véletlen a bevezető első mondata, és nem csak azért mert egy késő őszi, beltéri fesztivál azért nyilván nem ugyan az, mint nyáron róni a szabadtéri placcot. A Pitchfork párizsi etapja egy nyugis fesztivál, nyugis közönséggel, abszolút átélhető és élvezhető hangulattal, de szaladjunk át azért pár praktikus infón!

A rendezvény, ahogy most már egyre több fesztivál világszerte készpénzmentes, amivel semmi gond, olajozottan működik a rendszer, mutatós a kártya, bár elsőre meglepődtem, hogy csak a fesztivál vége után lehet visszaváltani, viszont ezt online is megtehetjük, aminek gyanítom itthon is sokan örülnének.

Az árakra nem nagyon térnék ki, a fesztivál magyar zsebnek rohadt drága (7 € egy korsó sör, 2€ a re-pohárért a letét), de a párizsi éjszakai élethez képest még így is olcsóbb, a hazai szinthez mérni igazából felesleges is. A külső részen kajáldák és egy nagy söntés trónolt, bent pedig a helyi WAMP megfelelője körítette a koncerteket, szemét a szemetesen kívül sehol, tiszta klotyók és pont még kellemes tömeg. Ez azért elég elviselhető, nem?

Igazán bekarcolt részeget nem is láttam, bár azért pörögtek rendesen a pultoknál, viszont franciákra kent sztereotípia itt fix nem élt: közvetlen, jó fej, angolul simán beszélő pultosok voltak, a sorbaállásnál, meg már szinte azon lett majdnem kakaskodás, hogy ki legyen udvariasabb a másokkal.

Zenéről szólva

Bevallom a programok tekintetében ez inkább villámlátogatás volt, de még így is sikerült pár órára belemerülni a koncertekbe. Az  első napi menüből Dj Shadow kapásból nagyon jól alapozta éjszakát a sokszínű elektronikai kalandozásaival, majd a vele szembeni színpadon egyből éles váltással és óramű pontossággal hozott eleinte egy kis lazulós melankóliát a Mount Kimbie, amit azért a végére nagyon kellemesen fel is pörgettek.

Mindemellett senkinek sem volt vitás, hogy ez az este főleg Nick Murphyról (alias Chet Faker) szólt.  Az ausztrál énekes és sleppje már egyre komolyabb szeletet követel magának az aktuális zenei figyelemből, és ez a koncert végképp meggyőzött engem is, hogy szó sincs véletlenről: Chet Faker egy nagyon is fesztiválszínpadra való arc, borzasztóan jó számokkal, hanggal, és baromi jó zenészekkel.

Ízelítő a hangulatból (rajongói videó)

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=t-gpp2RODEk]

Ami viszont mindig meglep mikor tőlünk nyugatabbra lévő fesztiválokon,  headliner fellépésen kívüli műsorok rövidsége: a főzenekaron kívül mindenki hajszál pontosan 40 perces műsort villant (pedig itt azért programtumultus sem volt), igaz a kezdéssel sem csúszkálnak, de azért csak becsüljük meg az Kelet-Közép Európában még sztenderd 70-90 percet!

...a franciák is Szigetre vágynak

Bevallom az egyik legszimpatikusabb élmény nem is a bulizáshoz kapcsolódik, hanem hogy volt szerencsém az egyik szervezővel dumálni egy belga kajálda pultjánál, ahová a belga tulajdonos és egy sajtós is is bekapcsolódott, aminek két summája akadt: tényleg iszonyatosan jó híre van a romkocsmáknak és gondolatiságban pedig a  szervezésnek a Sziget az egyik példakép, ahová piszkosul szeretne mind a büfés, mind a sajtós is eljutni egy hétre, főleg melózni, de bulizni is. Bevallásuk szerint tavasztól egyik markáns beszédtéma  a fiatalok között, hogy ki tud eljutni a Sziget Fesztiválra körítve egy minimum 10 napos budapesti ejtőzéssel. Azért némi büszkeség át is járta lelkem.

Summázva 

Egy kellemes élmény, egy újfajta szemléket, amit a Grande halle de la Villette-ben és környékén leltem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha lehetősége van, próbáljon ki külföldi fesztiválokat, hallgasson bele bátran az új zenékbe, még ha kicsit idegen is neki a stílus, mert soha nem tudhatjuk hol kapunk olyan ízes élményt , mint én a francia Pitchfork Music Festival-on.

Fesztivál infók, részletek:  http://pitchforkmusicfestival.fr

Szöveg és képek: Fesztiválok Városa