Zord és meseszép - Irány a smaragdzöld Skócia! Cikk

Az Egyesült Királysághoz tartozó második legnagyobb tagország Skócia, amely a Brit-sziget északi harmadát foglalja el. A festői szépségű, néhol zord tájakon járva az utazó úgy érzi, hogy egy olyan világba csöppent, ahol bármi megtörténhet, újraelevenedik szeme előtt a történelem. Ehhez az úticélhoz adunk pár tippet, hogy mit nem szabad kihagyni, ha az ember idelátogat.

Célszerű meseország központjával, Edinburgh-val kezdeni a túránkat. Itt található az angol királyi család helyi rezidenciája, a Hollyroodhouse-palota. A Royal Mile macskaköves utcáinak érdemes gyalogszerrel nekivágni. Ez az út vezet a palotától Edinburgh 12. században épült várához, az Edinburgh kastélyhoz.  Ezen az útvonalon található a legtöbb látnivaló, és a skót hangulattal, valamint a dialektussal való ismerkedésre is kiváló. Hiába hisszük azt, hogy tudunk angolul, aki először találkozik a skót akcentussal – hasonlóan az írek angoljához – annak biztosan kell idő, amíg „átáll” a füle a szokatlan kiejtésre. Elég csak arra gondolni, hogy maga a főváros neve is a helyiek kiejtése szerint – persze csak megközelítőleg, de valahogy így hangzik: „Edinbörá”.

Az este beköszöntével sem kell lemondani a kultúráról és szórakozásról. Népszerűek a kocsmatúrák, amelyek híres költők kedvenc pubjait látogatják végig. Edinburgh-ban található például a Világ Vége (World’s End) kocsma is, ami onnan kapta nevét, hogy a 16. században, amikor a pub helyén még városfal húzódott, kevesen jutottak a városfalon túl, így aztán az emberek azt gondolták, hogy a fal végével a világnak is vége szakad.

A kirándulni vágyók igazi paradicsomban találhatják magukat. Annak ellenére, hogy Skócia legmagasabb hegye, a Ben Nevis is csak 1334 m magas, a táj mindenért kárpótol minket. Ha a Loch Ness-i szörnyet szeretnénk meglátogatni, érdemes a Glencoe völgyén keresztül vágnunk. A festői környezet nagyon sok művészt megihletett már, de a Harry Potter filmek több jelenetét is itt forgatták.

Ne feledkezzünk meg az ország egyéb kincseiről sem: a whiskykészítés bölcsője minden bizonnyal Skócia. A tradicionális skót whiskynek többféle kritériumnak kell megfelelnie, többek között minimum 40%-os alkoholtartalmúnak kell lennie, és legalább három évig kell tölgyfahordóban érlelni.

A whisky kedvelői mindenképpen látogassák meg a skót lepárlóüzemek közül a legöregebb, Glenturret lepárlót, ahol a The Famous Grouse mesterei dolgoznak azon, hogy újra és újra megteremtsék a blended whisky, azaz a különböző évjáratú whiskyk házasításának jellegzetes ízvilágát. Hónapokon át munkálkodnak, hogy az alapanyagok megfelelő vegyítése során a legtökéletesebb harmóniát érjék el minden egyes palack whiskyben. Erről a technikáról is megtudhatunk többet a helyszínen, és jó hír, hogy a vendéglátók az autóval érkezőkre is gondoltak: az üzem a whiskykóstoláson résztvevő vezetők számára biztosít egy, a kóstolás során megízlelt whiskykből összeállított csomagot.

Sajtóanyag: Red Lemon